Albánia a felfedezésre váró offroad-paradicsom I. rész
Ha Albánia akkor offroad! Vagy fordítva is igaz.
Albánia területe harmada Magyarországnak, viszont szinte az egész országot hegyek alkotják, tehát ha kivasalnánk a hegyeket, valószínű jóval nagyobb lenne. Ez a nyugat balkáni ország 1991-ig teljesen elzárkózott a világtól, kizárólag a Kínai kommunistákkal álltak szóba. Enver Hoxha (Enver Hodzsa) 1944-től 1985-ig miniszterelnök, illetve pártfőtitkárként gyakorlatilag Albánia teljhatalmú ura volt, meggyőződése szerint Albániában a sztálinista kommunizmus vezet a jóléthez. A paranoid vezető félve attól, hogy Amerika, vagy bárki más megtámadja Albániát, több mint hétszázezer betonbunkert épített országszerte. Ezek nagy része még ma is látható úton-útfélen.
Októberben jártunk Albániában,
átutaztunk rajta egy 2 személyes defenderrel hárman… Azóta kedvelem ezt az offroad-paradicsom országot.
Pogradec település Kelet-Albániában az Ohridi-tó partján fekszik. Nyáron biztos kellemes üdülőváros lehet, mert kiépített, csúszdás strandja van, több hotel és apartmanház áll a partján, parkosított tóparti korzóról lehet gyönyörködni a tengerszem tisztaságú tóban és a tavat körülölelő hatalmas hegyekben, amit már októberben havasak voltak.
Ez volt az első bunker amit megláttunk Albániában, meg is álltunk rögtön
A Május 1. hotelben szálltunk meg, ami egy nagyon csinos hotel a tóparton, október végén üres volt ( a személyzeten kívül) . Többször visszakérdeztem, mert nem akartam elsőre elhinni, hogy 3000 Ft a szállás reggelivel egy főre. Túl jól nézett ki a recepció, meg az egész hotel. Aztán megbarátkoztunk az Albán árakkal. 100 Ft egy sör és 100 Ft egy hamburger is.
Gondolom főszezonban azért ez változik. Amit természetesen meg kell említeni Albániával kapcsolatban, az a sok bunker. Enver Hodzsa ezt hagyta az utókorra, több mint 700 000 db betonbunkert. Úton-útfélen lehet velük találkozni. A tengerparton létezik Bunker-hotel is, kellemesen berendezett tengerparti bunkerben lehet hűsölni. Mi is találtunk a tóparton egy kempingben zuhanyzónak átalakított, színesre festett bunkert.
A pogradec-i albánok barátságosan dominózgatnak a köztereken, kicsit szóbaelegyedtem velük, ami abból állt, hogy megértettem velük, hogy magyarok vagyunk, erre örültek és vigyorogva ordibálták, hogy magyar-lengyel két jó barát… persze albánul… gondolom ez lehetett, mert benne volt a polska, meg az ungereja és ölelgettek… Valamiért a német túristákat nem szeretik, lehet történelmi hagyomány… mindenhol avval kezdték az ismerkedést, hogy németek vagyunk? és amikor mondtuk, hogy nem, magyarok akkor felvidult az arcuk… addig kicsit fenntartással voltak…
Pogradec-ből az Albán tengerpart felé vettük az utunkat. A nagyvárosokat összekötő úthálózat tökéletes állípotú, mivel majdnem mindegyik 20 éve épült, előtte nem létezett szilárd burkolatú úthálózat, sőt, magántulajdonban autók sem voltak….
A tengerparti élményekről a következő bejegyzésben fogok írni.